Minden munkakörben fennáll a veszélye a kiégésnek (burnout), ami súlyos probléma, és pályaelhagyáshoz, vagy rosszabb esetben idegösszeroppanáshoz is vezethet. A következő sorozatban pár héten keresztül az ügyfélszolgálati kiégés okait fogjuk jobban körbejárni pár cikk erejéig, remélve, hogy ezzel jobban megismerhetjük a probléma kiváltó okait, és könnyebben felismerhetjük a bajt, esetleg akár meg is előzhetjük.
Nem is egy igazi szakma
Bár annyira nem egyértelmű feltétlenül, de az ügyfélszolgálati képzés hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy ügyfeles hamarabb kiégjen. De hogy mit is takar ez a képzés hiánya? Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy nincsen ügyfélszolgálatos képzés, vagy legalábbis az iskolarendszerben nincsen. Ez pedig azért probléma, mert egy szakmának többek között az is tud presztízst adni, hogy jelen van az iskolarendszerben. Lehet választani mint karrier, gyerekek, tinédzserek a továbbtanuláskor gondolkozhatnak azon, hogy milyen szakmát választanak. Nyilván csak olyan szakmát tud választani a tanuló amilyen szakma létezik. Ha pedig nem tud róla akkor nem is tudja választani. Így pedig kis túlzással de azt állíthatjuk, hogy senki nem akar ügyfélszolgálatos lenni, mert az valójában nem is egy igazi szakma.
Senki sem akar ügyfélszolgálatos lenni
Ebből következik, hogy senki sem úgy kerül ki az iskolapadból, hogy ügyfélszolgálatos akar lenni. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy jó de hát ki akarna mégis nap mint nap mások problémáival foglalkozni, de ezzel gyakorlatilag a pszichológus definícióját írjuk le, az pedig közel sem egy olyan szakma, amit ne szeretnének végezni. Mire eljutunk odáig életünk során, hogy elkezdünk válogatni a szakmák és a leendő munkák között, jobb esetben egyszer sem találkoztunk az ügyfélszolgálati szakmával, így bár rosszul hangzik, de nagy részben azok kerülnek ügyfélszolgálati munkakörbe, akiknek nem jutott más, vagy el kellett vállalniuk egy munkát és ezt találták a legkevésbé rossznak. Persze létezhet kivétel is, de sajnos nem jellemző.
Tanuljak olyat amit nem akarok?
Az ügyfélszolgálati képzések ezért nem igazán kecsegtetőek egy magánszemély számára. Ki akarna egy olyan képzésért fizetni, ahol megtanítják, hogy miként lehetnék jó abban a munkakörben, amit nem szeretnék végezni és mellesleg nem is egy igazi szakma? Egy munkáltató dönthet úgy, hogy kötelezővé teszi az ügyfélszolgálati részlegen az adott képzést, de elég ritka, hogy belépéskor ekkora hangsúlyt fektetnének az oktatásra. Inkább mindenki megcsinálja a saját belsős oktatását vagy képzését, hiszen abban úgyis csak az fog szerepelni, amire szükség lesz. Vagy nem. A munkáltatók nagy része nem oktatásszervező, nem tanár, és nem is szívesen költ ilyen szakemberekre. Ráadásul nemcsak oktatni kell, hanem tananyagot létrehozni, továbbképzést tartani, stb.
Egyenes út a kiégéshez
Tehát nincs az iskolarendszerben gyakorlatilag nem létezik az ügyfélszolgálat mint szakma, a rendes oktatásra nehéz rávenni akár a munkáltatót akár a munkavállalót, és a legtöbben csak kényszerből helyezkednek el a szakmában. Ezután már fel sem kell tenni a kérdést, hogy fennáll-e az ügyfélszolgálatosok nagy részénél a kiégésnek. A válasz egyértelműen igen.
Van mit tenni
Az ügyfeles az a ritka kivétel, aki nemcsak ügyfélszolgálatos, hanem valaki, aki tanulta és akarja tanulni ezt a szakmát. Az ügyfélszolgálatos legyen ezentúl inkább ügyfeles. És ezt hogyan érhetjük el? Ne féljünk oktatásba fektetni. Minden eszköz áldozatul esik az amortizációnak és idővel egyre inkább elértéktelenedik, viszont a jól megszerzett tudás olyan érték, ami idővel nem lesz kevesebb. Az iskolarendszerű oktatásba bevinni valószínűleg nem tudjuk könnyen az ügyfélszolgálati szakmát, viszont fontos hogy hirdessük: az ügyfeles igenis egy létező karrier, amit lehet nemcsak kényszerből választani.